(Képzelj ide egy napszaknak megfelelő köszöntést)!
Mivel alig egy héten belül egy nem hétköznapi (sok által kimondva, kimondatlanul őrültnek vélt) kalandba indulok, ezért úgy döntöttem talán jó lenne egy blogba foglalni ezeket az élményéket. Reményeim szerint menetközben Ukrajnából is lesz lehetőségem frissíteni ezt az oldalt úgyhogy tulajdonképpen egy élő élménynaplót kapnak azok akik cserébe elviselik a stílusomat. :) Mert igen, az egésznek az lesz az apropója hogy egy szintén nem százas haverommal együtt -bocs István...- kelet-nyugati irányba körülbelül egy hét erejéig elfoglaljuk Ukrajnát az EB idején.
A túrát egy hosszabb vonatozás után az ezernevű Lvov-ban kezdjük (szerintem Nyugat írógenerációjának nem volt annyi álneve mint amennyi fedőnéven ez a település fut) ahol is 2 napos tartózkodásunkat egy Németország-Dánia meccsel koronázzuk meg majd remélhetőleg egy sima vonatút után érkezünk meg az ukrán fővárosban. A remélhetőleg annak szól, hogy az ukrán vasút társaság még az itthon megszokott szintet (ez utóbbi szót hosszas gondolkozás után is csak erős ironikus és cinikus hangsúllyal merem leírni, mert szintnek néha nehéz nevezni amit a MÁV művel..) is alulmúlja így bár netes menetrendet közvetett módon sikerült feltalálnom, de jegyrendelésre már nincs lehetőségünk. Na de ezt később, majd folyamatában úgy is kifejtem ...
Szóval Kijevben újabb három éjszaka, városnézéssel és egy svéd-francia csoportzárómeccsel megfűszerezve. És ha már fűszerek: a dolog ami leginkább megmaradt bennem az országról az utána olvasások során az a vodka fogyasztás helyi furcsaság. Nekik ugyanis a sima vodka nem elég erős, ezért borssal isszák, mert miért ne... Nem ígérem, hogy ezt a tradíciót ki fogom próbálni tekintve, hogy a vodka messze nem a legnagyobb kedvencem de azt hiszem ez volt az a pont ahol az a szintű kétely -Maargit! Hát nóóóórmáááális????-merült fel bennem, ami másokban akkor mikor meghallották hogy mit tervezek...
Azt hiszem kick-offként egyenlőre ennyi a hazaút kérdéseinek finomságát majd egy másik bejegyzés alatt fogom boncolgatni olyan részletességgel, hogy dr. Hullán Lehel patológus (aki nem tudná, ilyen névvel tényleg létezik egy boncmester) is elismerően csettintene.
Üdv:
P.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.